A Gróf Esterházy Károly Kastélyban jártunk

A 4.b osztály tanulói február 27- én egy remek foglalkozáson vehettek részt az Esterházy kastélyban. M Varga Veronika múzeumpedagógus vezetésével bejártuk a kastélymúzeumot, különböző próbákat teljesítettünk, és sikeresen megtaláltuk a kastély manóinak elveszett szelencéjét. Közben rengeteg információt szereztünk az Esterházy családról, a barokkról, a kastély és Pápa város történetéről.

Köszönjük a lehetőséget.

Horváthné Árvai Mária
osztályfőnök

Vidám szüreti felvonulás Tapolcafőn

A tapolcafői Kertbarát-kör oszlopos tagja Bátor Marika néni, iskolánk egyik elsős tanító nénije. Kérésére 4.a-s és 5.b-s gyerekekkel (szakkörösökkel) felkészültünk szüreti és vidám, mulatós népdalokkal, hogy szeptember 29-én, szombaton délután beállhassunk (vagyis inkább felülhessünk) a felvonulók közé.

Zsegraics Gyula, a Tapolcafői Városrész Részönkormányzat elnöke kistraktorja vontatta három hatalmas ládában énekeltük végig a szőlőhegyet, Tapolcafő utcáit. Közben a "bámészkodókat" almával köszöntöttük, de ők is szívesen osztogatták az alkalomra sütött süteményeiket, a felnőtteknek öntögették pálinkájukat, borukat.
A szüretet ünneplők közé érve a Kertbarát-kör tagjai vendégeltek meg bennünket szebbnél szebb és finomabbnál finomabb süteményekkel, üdítővel.

A helyi népdalkör után színpadra is léphettünk: Kovács Mirtill Csenge 3 szívhez szóló népdallal örvendeztette meg a nézőket, kis kórusunk pedig 6, az alkalomhoz illő népdalból álló csokrot adott elő.
Örömmel láttuk, aki ismerte valamelyik dalunkat, vidáman énekelt velünk.

A helyszínen jót játszhattunk még búcsúzóul, többen haza sem akartak jönni, olyan jól érezték magukat!
Köszönjük mi is a szervezőknek a részvételi lehetőséget, ők is nagyon megköszönték ottlétünket!

Véseiné Kárpáti Ágota

Városligeti Gyermeknap

A Weöres alsósai a Diótörőn

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat jóvoltából iskolánk 45 alsós kisdiákja és 5 tanító nénije utazhatott el szombaton, december 17-én Budapestre, az Operába az MKB Karácsonyi Gyermekgálájára.

Reggel fél hétkor indultunk, s az elsők között érkeztünk meg az Andrássy úti csodálatos épületbe, így bőven volt időnk alaposan megismerni az Operaházat.

A gyerekek nem győzték kapkodni a fejüket, egyre újabb és újabb csodákat fedeztek fel. A Mikulás fogadott bennünket, énekszóért cserébe foglalhattuk el a helyeinket. A nézőtérre érve azonnal a zenekari árok felé vették útjukat gyermekeink, figyelmesen hallgatták a zenészeket, amint bemelegítettek. A zenészek is kedvesen reagáltak a gyerekek érkezésére, hangszereiken ismert gyermekdallamokat megszólaltatva.

11 órakor, miután megtanulták a mesebalett alatti tetszésnyilvánítást, elkezdődött a három felvonásos csoda. Az első felvonás alatt még visszafogottan hallgatták és nézték az előadást, aztán szépen bemelegedtek a gyerekek, szakértő módján fejezték ki elismerésüket a művészeknek, tapsoltak a szólók után, dobogtak is hozzá a lábukkal, ha lenyűgözte őket egy-egy szereplő produkciója. Közel ültünk a színpadhoz, ezért jól láttuk, hogy a táncosok arcán a mosoly a gyerekközönségnek szólt, ők is élvezték a hallgatóság hozzáértését.

A látvány mindenkit magával ragadott: csodálatos és folyamatosan változó díszletetek között finoman megtervezett, ízléses jelmezekben mutathatták meg tudásukat a táncosok. A gyermekszereplők különösen tetszettek kis csapatunknak. Odafelé a buszon már megismerkedhettek a történettel, ezért mindegyikük jól megértette a tánc nyelvét. Hatalmas moraj futott végig a nézőtéren, amikor a színpad palotává változott, a gyerekek alig hittek a szemüknek, olyan csoda tárult eléjük ekkor.

A zenészek helytállása is fantasztikus volt, az élőzene varázsa tovább fokozta a gyerekek elismerését. A zenekari árokból mosolyogva ki-ki kandikáltak a muzsikusok a nézőtérre, hogy láthassák kis közönségüket, akik számukra is élményszerűen viselkedtek.

A szünetekben és az előadás után vendégül is láttak bennünket: Az asztalok újra és újra roskadoztak a finomságoktól: gyümölcsök, sütik, csokimikulások, szaloncukor-hegyek, szendvicsek, forró kakaó, gyümölcslé volt a menü. Szerencsére gyermekeink semmitől sem zavartatva, jóízűen fogyasztottak mindenből.

Az épület elhagyása előtt még egy meglepetés érte őket: hátizsáknyi ajándékot kapott mindenki könyvekkel, újságokkal, noteszekkel, írószerszámokkal, édességgel. Mi, tanító nénik könnyes szemmel figyeltük örömüket, s külön örültünk annak, hogy testvéreikre is gondoltak a gyerekek.
A hazafelé út már hangosabb volt, mint az odaút. Élményeiket, ajándékaikat beszélték meg boldogan a kicsik.

Csodálatos napunk volt, szeretettel gondolunk Szenteste is a Diótörőre, Marikára, Misire, Drosselmeier Úrra, a Dadusra, minden szereplőre, a tánckarra, a zenekarra.

Véseiné Kárpáti Ágota